"Annyi minden zajlik, folyamatosan úgy érzem, hogy lemaradok, kimaradok, elmulasztok valamit.”
“Olyan gyorsan zajlik a digitális átállás, hogy nem vagyok benne biztos, hogy le fogom tudni követni.”
“A megbeszéléseken inkább csak hallgatok, mert nem tudom, hogyan szólaljak meg, mások ebben sokkal előrébb vannak.”
"Megállás nélkül jönnek a jobbnál jobb cikkek, ingyenes webinarok, amiken részt lehetne venni, de képtelenség mindent elolvasni, megnézni.”
"Annyi projekt fut egyszerre, hogy nem tudom követni.”
A fenti mondatok kollégáink szájából hangoztak el az utóbbi hetek informális online meetingjein, általában egy jó adag sóhaj kíséretében. Ismerősek ezek a megélések? Vagy éppen, hogy meglepőek?
Már egy ideje foglalkoztat bennünket a kérdés, hogy a jelenlegi karanténos, otthonról dolgozós lét hogyan hat a FOMO érzésünkre: felerősítette-e, vagy épphogy eltüntette azt, és ha megjelenik a FOMO, milyen formákat ölt?
FOMO
A FOMO betűszó az angol „Fear of Missing Out” kezdőbetűiből jött lére, és azt a jelenséget ragadja meg, amikor attól félünk, hogy kimaradunk valami jelentős (vagy abban a pillanatban annak vélt) eseményből – legyen az egy jó sörözés a haverokkal, egy izgalmas új projekt, vagy egy facebook poszt. Habár napjainkban a kutatások gyakran a közösségi médiával hozzák összefüggésbe, a FOMO már akkor is stresszt okoz, ha telefonon értesülünk arról, amiből éppen kimaradunk.
A FOMO-t mindannyian megtapasztaljuk életünk során. A mértéke sok mindentől függhet – alacsony önbizalom, alacsony autonómia, erős igény a folyamatos külső visszacsatolásra –, de talán mondhatjuk univerzális élménynek.
Sőt, Robert Moyzis biokémikus egyenesen azt állítja, a népvándorlást is a FOMO-nak köszönhetjük: őseink Afrikából egészen Eurázsiáig vándoroltak, hogy megnézzék, történik-e valami izgalmasabb arrafelé.
Karantén – a valós kimaradás
Kilenc hete tart a szükségállapot, kilenc hete maradunk otthon, ha tudunk. Nézzük hát: hogyan hat a FOMO-ra a karantén, amikor mindannyian otthon ragadtunk! Nem is olyan egyértelmű erre a kérdésre a válasz.
Ebben a helyzetben átalakulhat a FOMO: amit átélünk az inkább a ROMO – Reality of Missing Out, azaz a valós kimaradás. A FOMO esetén attól félünk, hogy kimaradunk valamiből, a ROMO esetén tudjuk, hogy kimaradunk dolgokból. Ezek a hetek már nem jönnek vissza, a tavasz sem kezdődik el újból a kedvünkért, és rengeteg dolog nem történik meg, amit normális körülmények között átélnénk. Annyi vigaszunk lehet, hogy ebben nem vagyunk egyedül, ezért talán kevésbé fáj: senki nem mehet sehová, más se jár koncertre, nem maradunk le egy spontán péntek esti sörözésről sem.
No de akkor mi szüli a bevezetőben idézett mondatokat? Miből maradunk ki mégis, amikor mindenki otthon van?
• Megélhetjük a FOMO-t abban a lehetőség dömpingben, ami az online térben ömlik ránk: járhatunk virtuálisan múzeumba és színházba, részt vehetünk a Facebookon élő koncerteken, jobbnál jobb szakmai webinarokat hirdetnek, ingyenes online edzéseket tesznek elérhetővé... képtelenség minderre időt szánni.
• Erősítheti a kimaradásérzésünket, ha nem megy olyan könnyen a digitális átállás: kínosan érezhetjük magunkat, amikor a monitor előtt ülve kezünket hagyományosan feltéve jelentkezünk, ahelyett, hogy digitálisan egy gombnyomással jeleznénk, hogy szólni szeretnénk.
• Nincs az irodában spontán összefutás, közös ebéd, egymásnak laza beköszönés. Ha valaki izoltáltabb munkakörben dolgozik, nem vesz részt folyamatosan meetingeken, még magányosabbnak érezheti magát, mint egyébként.
• Valós félelmünk is táplálhatja a FOMO-t: ha a cégnél leépítés lesz, vajon én kerülök lapátra? Mit tegyek azért, hogy a tűzhöz közel maradjak, hogy a helyemet bebiztosítsam?
A releváns szakirodalom fent leírt válaszain túl, körülnéztünk a saját házunk táján is. Egy mini kutatás keretében megkérdeztük a kollégáinkat, mennyire észlelik magukon a jelenséget, miben érik tetten, és hogyan kapcsolódik bennük a FOMO ehhez a még soha meg nem tapasztalt helyzethez, amelyben most vagyunk.
A Flow-s FOMOffice
Mint a felbolydult méhkas, úgy zsizsegtünk az első hetekben. Abban egyetértettünk, hogy mint Flow villámgyorsan váltottunk arra, hogy valami újat kell csinálnunk. De mi sem vagyunk egyformák: megjelentek, sőt, felerősödtek különbözőségeink. A húzóembereink nagyon gyorsan léptek, ők már szinte másnap úgy ébredtek, hogy ezer ötletük volt arra, hogy – az online tréningek otthoni felvételétől a virtuális kocsmázásig – mi mindent tehetünk. És voltak, akik lassabban váltottak át az új működésre, és időre volt szükségük ahhoz, hogy felvegyék újból a ritmust. Ahogy hirtelen ezernyi belső meeting zajlott párhuzamosan, számos kis projektcsapat alakult különböző témákban, könnyen érezhették azt többen is: ha kimaradok, lemaradok.
A mini kutatásban felmértük, miben érhető tetten a Flow-sok körében a FOMO. Az első két helyen, mint elszalasztott lehetőség a szakmai fejlődésben való lemaradás és az izgalmas projektekből való kimaradás áll. Daniel Kahneman és Amos Tversky közös munkája óta tudjuk, hogy a döntéseinknél a kihagyott lehetőségek miatt érzett veszteség jelentősebb, mint annak az előnye vagy pozitívuma, amit végül választottunk. Így nem véletlenül fáj nekünk is az a legjobban, hogy nem jut időnk minden szembejövő szakmai cikkre, videóra, és online konferenciára, és hogy nem tudunk minden ügyfél- és belső projektben benne lenni, ötletelni és közösen gondolkodni.
A harmadik legjelentősebb félelemünk az, hogy kimaradunk az emberi kapcsolatokból. Hiányzik nekünk az irodai lét, a poénok, a kapcsolódások, és hiányoznak az ügyfelek is. 😊 És végül, de nem utolsó sorban azt sajnáljuk, hogy elmaradnak családi események, koncertek, előadások, nem utazunk, kevesebbet ölelünk, és nem nézhetünk egymás szemébe. Kicsit úgy hangzik, mintha magáról az életről maradnánk le, miközben az élet pontosan ott zajlik, ahol éppen vagyunk.
Mérésünk szerint a félelem érzés (FOMO) és az új helyzethez való alkalmazkodás mikéntje között nincs alapvető összefüggés (korreláció). Vagyis, attól, hogy félünk a kimaradástól, még meg tudunk birkózni helyzettel. Sőt! A tapasztalatok azt mutatják, hogy a félelem sokunkat inkább előre hajt és élenjáróvá tesz az újításokban, néhányunkat viszont lelassít és befelé fókuszálásra inspirál – ezzel együtt inkább a „száguldunk és félünk” szlogen tűnik relevánsnak. A FOMO hatását tehát inkább az érzelmeinken, mint a cselekvőképességünkön érjük tetten.
Túllendülés
Nem hisszük, hogy van univerzális gyógymód vagy tuti recept arra, hogyan lehet vagy hogyan érdemes ebben a helyzetben alkalmazkodni és túllendülni, mert ahányan vagyunk, annyiféle stratégiát dolgozunk ki. Mindazonáltal sok közös vonást fedeztünk fel azonban abban, hogy kinek mi segített leginkább a kezdeti időszakban.
A leggyakrabban az elfogadás és az elengedés jött elő: nem rágódunk olyanon, amire nincs ráhatásunk; elfogadjuk, hogy nem tudunk olyan magas energiaszinttel pörögni, mint előtte, vagy időt adunk magunknak, hogy az új helyzettel megtaláljuk a közös hangot. Az érzelmi tudatosság és az öngondoskodás is nagy szerepet játszott ebben az időszakban (szembenézés, sport, relaxáció, meditáció stb.). És sokat segített, hogy aktívan kerestük az új fókuszt, célokat és priorizáltunk – ezt tettük egyrészt a munkában, másrészt a belső facebook csoportunkban: megszaporodtak a képek a kiskertekről, balkonládákról és a házilag sütött pogácsákról is.
Bármily szépen is hangzik mindez, biztosak vagyunk abban, hogy nekünk sem sikerült minden elsőre, és a bukdácsolásainkból is egy szép hosszú cikket lehetne írni, de a szándék és a saját döntéseink iránt érzett felelősség irányt mutat, és erőt ad a mindennapokhoz.
Nyereségeink
Egy ilyen időszakban talán jobban fókuszálunk a minket ért veszteségekre, vagy arra, miből maradunk ki. Így most tudatosan nézzük meg az érem másik oldalát! Flow-n belüli kutatásunk alapján mi leginkább ezeket látjuk a jelen helyzet pozitívumainak:
1. Örömet lelünk abban, hogy új dolgokat tanulhatunk – legyen az egy hatékonyabb virtuális-digitális módszer, magában a digitális transzformációban való szakmai elmélyülés vagy egy új receptgyűjtemény.
2. Többet vagyunk együtt – személyesen a családunkkal, virtuálisan pedig külföldön élő barátainkkal és a flow-s kollégáinkkal. (Még új dolgokat is megtudtunk egymásról!).
3. Lett időnk töltődni – lassulunk, játszunk, alszunk, főzünk, mozgunk, és hagyjuk a pénztárcánkat is regenerálódni.
4. Átvettük a kontrollt a hétköznapok felett – elkezdtük strukturálni az időnket, aminek eredményeként az évek óta halogatott külső és belső rendrakásokat elkezdtük.
Karanténból megerősödve?
A COVID19 a karanténnal egy komplex csomagot pottyant az ölünkbe: kapunk hideget, meleget egyaránt. De ha van elképzelésünk arról, hogy mit akarunk az élettől, tisztában vagyunk a saját képességeinkkel és van egy olyan kiforrott értékrendünk, amire támaszkodhatunk, akkor a FOMO keltette lemaradás érzés automatikusan feloldódik. Amivel pedig képesek vagyunk szembenézni – jelen esetben a saját FOMO tüneteinkkel –, azzal könnyebb megküzdenünk is. Segít a tudatosítás, az önreflexió, a mozgás, a meditáció, és természetesen a flow (és a Flow😊) -élmények.
